Mit tanulunk ősszel?



Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek
falevelet kergetett.
Összevissza kavarta,
feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve;
feldobáltam, fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe!

Mentovics Éva: Ősz

Szomorkodó fűzfák alatt
borús képű medve ül,
búslakodó tücsökzenész
deres fűben hegedül.

Földre dobva tarka fátylát
álmos léptű ősz oson,
hó-szagú szél int a télnek
ködbe hajló tölgysoron.

Mondóka

Kinézek az ablakon,
Falevél egy nagy halom!
Már a földet takarja,
A szél összekavarja.

Kovács Barbara: Eső mondóka

Állok az esőn, nézem, hogy potyog,
sok kicsi cseppecske orromon kopog,
csiklandozza arcomat, befogom az orromat,
kinyitom a számat, be is kapok hármat!

Fésűs Éva: Őszi dúdoló

Mit siratsz te kismadár?
Elrepült a drága nyár.

Búzaszem nem terem,
Köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc.

Itt az ősz, csendes ősz,
Lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty!
Kis porontyom, menj, aludj!

Jó gyerek nem brekeg,
Téli álom lepte meg!

Share this Megosztás